Imádott Laptopom!

Mind a hat fiú ( ugye Tae Hyunggal együtt vannak 7- en) a nappaliban volt. A lányok addig mutogatták a képeiket, amíg a végén megtanultam, hogy ki- kicsoda. Ha jól vettem ki a félhomályban, akkor Jungkook a tévé előtt, a földön elterülve próbálta meg levakarni magáról... ömm... Sugát, Mónika ( alias Rap Monster, na de milyen név már ez?) pedig a rappert ráncigálta le a maknaéról, mert nem látta miattuk a tévét. J- Hope a szoba túlsó felében lévő kanapén nézett egy telefonból videót Jiminnel ( fel nem fogom, hogy tudja ezt az éppen röfögve felnevető gyereket így isteníteni Sun Hi). Az egyetlen, aki észrecette az érkezésünket, Jin volt. Azonnal felpattant a lépcsőről, ahol eddig gubbasztott.
- Adjad csak- vette ki Te Hyung kezéből a bőröndöket- Szia- mosolygott rám, majd kezében a két poggyásszal felrohant az emeletre.
- Vele érdemes fogadni, mindig veszít- súgta nevetve a fülembe a bátyám- Megjöttünk!- kiáltotta ( persze, miután elhajolt az említett testrészemtől). Mindenki abba hagyta azt, amit csinált és ránk nézett.
- Ő itt a kishúgom, Min Jung!- karolt át Tae Hyung. Istenem, milyen rég mondta már ki...- Szerintem nem kell bemutatnom a srácokat- fordult felém- Biztos mindenkit ismersz..
- Igen- mondtam- De nem önakaratból- kibújtam a cipőmből és elindultam felfedezni a házat. Kell találnom valami nyugis helyet, ahol meg tudom írni a házikat, és lehetőségem van készülni a jövő heti szintfelmérő vizsgáimra.
- Mi? Nem szereted a BTS- t?- pattant fel Jungkook, mire megfordultam és műmosolyt erőltetve az arcomra meg is válaszoltam a kérdést.
- Nem- feleltem határozottan. Mindenki döbbenten nézett rám, Tae Hyung pedig teljesen megmerevedve állt- Ne haragudjatok, de most még nagyon sok a tanulnivalóm.... Megkeresem a szobám, jó éjt!- intettem, majd feltrappoltam a csigalépcsőn.
Két választási lehetőségem volt, miután felértem. Vagy jobbra megyek, egy sötét folyosón, aminek a végén egy ajtó volt ( gondolom, egy teraszra, vagy talán kültéri a medence, amit Tae még az előbb említett, nem tudom...), de én inkább balra fordultam, ahol egy szobából kiszűrődött némi fény a félig becsukott ajtón keresztül.
- Hahó- dugtam be a fejem a helységbe- Te jó ég..- motyogtam az ámuldozástól.
Egy hatalmas szobában találtam magam. A falak sárga színűek voltak, itt- ott egy- egy képpel, amin ÉN ÉS TAE HYUNG voltunk. Két hatalmas, fehér pihe- puha szőnyeg fedte a parkettát, aminek a ( szintén fehér)színe egyezett a szoba túlsó felében álló méretes ággyal és íróasztallal. Tőlem jobbra három hófehér ruhásszekrény állt. a középső konkrétan egy tükör volt.
- Oh, tetszik?- zökkentett ki a bambulásomból Jin, aki épp a bőröndjeimmel küzdött. Épp a nagyobbik poggyászomat akarta szét nyitni, ám az nem szerette volna, hogy Seokjin ( azt hiszem, ez a rendes keresztneve) benne turkáljon.
- Számzár...- nevettem fel, majd kivettem a kezéből a bőröndöt és lettem a földre- Ha most megbocsátasz... Van még egy csomó házim...- böktem fejemmel az ajtó felé. Jin azonnal felpattant vette a lapot, féloldalasan elmosolyodott, majd távozott a szobámból.
- Jó éjt- szólt hátra, mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót.
Nagyot sóhajtottam, aztán kipakoltam mindent az iskolatáskámból. Bahh... Matek, biológia, kínai ( mint idegennyelv) és ne is beszéljünk a fizikáról... Ugyan "csak" ebből a négy tantárgyból van holnapra tanulnivalóm, még is úgy érzem, jó sokáig a tankönyvek felett fogok ülni...
Feltettem a telefonomat az íróasztal melletti töltőre, és miközben leültem, megnéztem a pontos időt.
- Ah, fantasztikus...- motyogtam, mikor szembesültem azzal, hogy negyed 12 van.
Megérzésem nem csalt, fél kettőkor fejeltem le az asztalt a fáradtságtól. Kómásan botorkáltam vissza az ágyba ( minden írásbelit megírtam, nem lesz gond holnap) és egészen hajnali hatig húztam is a lóbőrt. Akkor ugyan is megszólalt az ébresztőm.
- Hogy esne rád egy zongora...- morogtam, miután kinyomtam a képernyőt. Előhalásztam a bőröndömből két törölközőt, a samponomat és elindultam megkeresni a fürdőszobát.
Kint, a folyosón nem égett semmi fény, csak a nappaliból felszűrődő napsugár világította be a teret.
- A francba...- mérgelődtem, amikor szembesültem azzal, hogy minden ajtó egyforma. Így bizony nem lesz könnyű dolgom.
Halkan lenyomtam a hozzám legközelebb lévő ajtó kilincsét és bedugtam rajta a fejem. Korom sötét volt bent, csak halk szuszogást hallottam. Óvatosan vissza csuktam és jöhetett a következő szoba. Itt szintén ugyan ez fogadott, annyi különbséggel, hogy az ablakon a roló félig fel volt húzva, így pont láthattam, hogy ki horpaszt ilyen korán az ágyban.
- Jungkook?- kérdeztem a nevetéstől fuldokolva talán kicsit hangosan, ugyan is az említett személynek úgy pattantak ki hangomra a szemei, mintha szellemeket hallott volna. A feje lefele lógott az ágyról, a takarója keresztbe volt vetve a testén, csupasz lábfeje pedig a vízszintes falon pihent.
- Mi-mi-Min Jung?- nézett rám hunyorogva- Mit csinálsz te ilyen korán?- pillantott a falon ketyegő órájára.
- Nem akartalak felkelteni, bocsi- sütöttem le a szemem, de magamban még mindig hangosan nevettem- Csak a fürdőt keresem...- magyaráztam.
- Semmi gond- nyújtóztatta ki a kezeit- Nem ajánlom a fenti fürdőt, J- Hope kicsit nagyon széthagyja mindenét...- nagyot köhintett- Viszont lent van egy másik, amit mi nem használunk... A konyhával szemben....
- Óh! Köszönöm!- biccentettem aprót köszönetképpen, és behajtottam az ajtót- Még egyszer bocsi... Tényleg...- mondtam, majd lerobogtam a márványból készült csigalépcsőn a földszintre.
A fürdőszoba falait fehér csempe fedte, és körülbelül háromszor akkora alapterületű volt, mint az otthoni.
Sebaj, gyorsan letusoltam, hajat mostam ( mert ugye nálunk csak kilenckor kezdődik az iskola /DE TÉNYLEG, KOREAI BARÁTNŐM MONDTA, HOGY NÁLUK ILYEN AZ ISKOLARENDSZER/), és amint felértem a szobámba elővettem az iskolai egyenruhát. Ebben a koranyári időszakban kötelező viselet volt a fehér rövid ujjú blúz, a sötétkék-fekete nyakkendő, és  az ugyan ilyen színű, térd fölé érő szoknya. A cipő nem volt megszabva, így mindenki abban járhatott, ami neki kényelmes volt. Jó is, hogy nem kell minden nap magassarkúban járnom ( nem úgy, mint oly sok más koreai iskolában), elvagyok én a New Balance- ommal.
Időközben megszáradt a hajam, mert kicsit kinyitottam a szobámban lévő ablakot, így beáramlott a friss, reggeli levegő. (Festetlen) fekete hajamat jobb oldalra fontam össze, felvettem a szintén sötét színű, hatalmas keretű szemüvegem, és háromnegyed nyolc után pár perccel lementem a földszintre.
Senki nem volt még a nappaliban ( gondolom alszanak a jómadarak), így hát halkan belebújtam a cipőmbe és elindultam Sun Hi- ék kávézója felé. Minden reggel itt találkozunk a lányokkal és együtt megyünk iskolába. Megbeszéljük, hogy mi az aznapi programunk, hogy telt az este, mindenki meg tudta- e csinálni a házikat... stb.
De vajon elmondhatom-e a két legjobb barátnőmnek, hogy mi történt velem az elmúlt 12 órában? Attól tartok igen, de majd csak akkor,ha eljön az ideje... Még ki kell találnom, hogyan fogom sikoltásmentesen elmondani a Iseul- nak, hogy a legeslegnagyobb "bálványa" a bátyám?
Hát... Majd kiderül...