Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!
Nem....
Drága Naplóm!
De hát nem is füzetbe írok, hanem gépen...
Akkor..
Kedves Laptopom!
Meséltem már a testvéremről, nem? Kim Tae Hyung, ismertebb nevén V ( fantáziadús név, nem?) a BTS nevű, nagyon menő és népszerű banda egyik tagja. Mióta elment ahhoz a céghez gyakornoknak, alig találkoztam vele, és most, hogy ennyire befutott lett, nem is láttuk itthon. Ugyan is én itthon élek a szüleimmel, ő pedig a bandával valami dormban. Megmondom őszintén, teljesen hidegen hagy ez az egész K-Pop, ami nagyon felkapott lett mostanában. Az összes barátnőm meg van veszve valamelyik idolért, néha úgy érzem, mintha nem is lennék közéjük való.
- Annyira cuki Jimiiin aaaaah- nyomta egyik nap a képembe a telefonját Sun Hi, amikor iskola után hazafelé battyogtunk. Ő ( Jimin) BTS tag, akárcsak drága bátyám.
- Aha...- toltam ki a szememből a készüléket- Mi olyan nagy szám benne?- kérdeztem. Sun Hi megállt.
- Park Jimin egy félisten, az benne a nagy szám!- mondta fülig érő szájjal és újból nyomkodni kezdte a mobilját.
- Akkor sem értem, hogy tudtok értük ennyire fanatikusan rajongani Iseul- al- mondtam. Sun Hi, Iseul és én vagyunk hárman barátnők. Ők ketten a nagy A.R.M.Y-k, én pedig... én csak vagyok.
- Ez a legjobb dolog a világon, nem tudod, miből maradsz ki- ölelte magához a telefonját. Nagyot sóhajtva elnevettem magam.
- Hagyjuk- legyintettem- De most megyek, itthon vagyok- álltam meg a nagy panel előtt.
- Pusziiii- adott két cuppanóst barátnőm, majd megölelt- KakaoTalkon még írok- búcsúzott el, aztán bedugta a fülébe a két fülhallgatót és nagyokat tátogva ment tovább.
Nevetve vettem elő a kulcsokat a zsebemből.
Amint beléptem az apró lakásba, lecövekeltem.
Bőröndök egymás hegyén- hátán, a szüleim pedig össze- vissza futkostak.
- Mi a fene?- kérdeztem lassan. Anya elejtette a kezében lévő cipősdobozt, amikor meghallotta a hangom.
- Máris itthon vagy?- mászott elő a poggyászok mögül, mire nagyot bólintottam- Shou!- kiabált hátra apámnak.
- Hová megyünk?- kérdeztem idegesebben, mert megláttam az én két bőröndömet is a nappaliban.
A szüleim összenéztek, aztán anya nagyot sóhajtva megszólalt.
- Te Tae Hyunghoz, mi pedig Japánba...- mondta- Azt hittük, később érkezel, és akkor...
- És akkor majd nem kell magyarázkodnotok..- vettem át a szót, majd dühösen vágtam a földhöz a táskámat- Nagyapa, ugye?- kérdeztem higgadtabban. Anya apukája egy kémiai kísérleteket végző tudós volt. Ám  egyik alkalommal valami olyan mérgező dolgot kutyult össze, hogy károsította az agyát, így most Japánban van, egy szellemileg sérült embereknek létrehozott intézetben.
- Igen...- motyogta apa, majd az órájára pillantva ijedten anyára, aztán rám nézett- Sajnálom, kicsim, de lekéssük a gépet, ha nem indulunk azonnal.. Tae Hyung majd este átjön érted és a holmijaidért- emelt meg két bőröndöt, aztán kisétált az ajtón.
Anya szomorúan rámnézett, majd adott két puszit és ő is elhagyta a lakást.
- Hé!- kiabáltam utánuk a lépcsőházba- Mennyi időre mentek?
- Nem tudjuk!- szólt vissza anya, aztán hallottam, hogy a lenti nagyajtó becsapódik.
Idegesen csaptam be magam utána az ajtót, és miután kiháborogtam magam, leültem a kanapéra. Először a telefonomon szöszmötöltem, aztán bekapcsoltam a tévét is. Tekintve, hogy az összes tancuccom már el volt pakolva, leckét írni se tudtam, és olyan kilenc óra fele kezdett szétvetni az ideg, mert a drágalátos bátyám még mindig nem jött értem.
Fél tízkor aztán valaki elfordította a kulcsot a zárban. Nagyon reménykedtem benne, hogy anyuék jönnek vissza azzal a mondattal, hogy "Semmi gond nincs nagyapával, csak tesztelünk". De tudtam, hogy nem ez a helyzet. Ha a szüleim azt mondják, hogy most bizonytalan időre eltűnnek, akkor az úgy is lesz.
- Min Jung?- dugta be az ajtón a fejét.. Tae Hyung. Azonnal felpattantam a fotelből és a nyakába ugrottam. Nagyon rég nem láttam már, iszonyatosan hiányzott.
- Jesszusoooom- tántorodott hátra bátyám, ugyanis akkora erővel vetődtem neki, hogy megingott az egyensúlya- Mekkorát nőttél- nézett rajtam végig ámuldozva, miután elengedtem.
- Ha kerestél volna, nem csodálkoznál ennyire- jegyeztem meg rosszallóan, majd felkaptam az iskolatáskámat és fejemmel a két lila bőröndre böktem- Hozhatod.
Szó nélkül kézbe vette a két poggyászt, és bezártuk a lakást, majd lementünk az utcára.
- Ez a tied?- esett le az állam, ugyanis egy méretes fekete autó állt a ház előtt.
- A cégé...- mondta Tae Hyung, majd megkopogtatta az ajtót- A csomagtartót nyissa ki- szólt be a ... sofőrnek(?).
Észre se vetten, ő már bepakolt mindent, aztán kinyitotta előttem a kocsi ajtaját és meghajolt.
- Csak a hölgy után- tett két kört a kézfejével.
- Bolond vagy- kócoltam össze a haját nevetve, aztán beültem az autóba.
Elmondani nem tudom, mennyire hiányzott a bátyám. Persze tudom, hogy nem ezért nem keresett, mert nem akart volna velem lenni, hanem mert idolnak lenni megterhelő és fárasztó. De akkor is, legalább egy telefont, ha megeresztett volna.. Talán, nem vagyok neki olyan fontos, mint ő nekem... Nem... az nem lehet, testvérek vagyunk...
- Minden rendben?- zökkentett ki a gondolkodásból Tae Hyung, bocsánat, V- Az a baj, hogy velünk kell laknod, ugye?- kérdezte.
- Hát....- húztam el a szám. Igazából semmi kedvem nem volt 7 idolhoz költözni. Tudom, hogy mennyien lennének szívesen a helyemben, de én ilyen vagyok- Szívesebben maradtam volna otthon- mondtam végül, mire beletúrt a hajába és elfordította a fejét.
- Ne haragudj...- nézett végül vissza rám. A szemében megbánást és bocsánatkérést láttam,. Azt hiszem... Nem tudom, hogy pontosan mi is volt, mert az autó hirtelen megállt.
- Megérkeztünk...- szólt hátra, mielőtt kiszállt volna- Gyere...- nyújtotta a kezét. Én is kiléptem a kocsiból. A sofőr már kivette a bőröndjeimet a járműből, így azok a bejárati ajtó előtt álltak.
- Ez.. ez egy dorm?- kérdeztem. Egy meglehetősen nagy ház előtt álltunk. Egy emelet biztos volt benne, és két terasz nyílt az utcára.
- Igen...- állt meg velem szemben Tae Hyung ( bocsánat, fanok, de a bátyám, nem tudom máshogy hívni)- Van medence is...- mondta, mire felcsillantak szemeim. Imáááádom a medencéket!
- Király- vigyorogtam fel egy fejjel magasabb testvéremre- Köszi, hogy eljöttél értem...- motyogtam, mielőtt felemeltem volna a két bőröndömet, de ő kivette azokat a kezemből.
- Tartozok neked...- mondta bűnbánóan, aztán könyökével kinyitotta az ajtót és szemeim elé tárult a BTS lakása...

Bevezetés

Először is hali! Vagy Annyeong, ha már itt tartunk :)
Tudom, hogy van már két blogom, amiket nem fejeztem be, de egyszerűen majd' szétrobbant a fejem, annyira zsongtak benne a gondolatok.
Akkor, csapjunk is a közepébe, elmondom, hogy miről is fog szólni ez a történet.
Szereplői a BTS tagok lesznek és egy lány. Ő lesz a fici főszereplője, Kim Min Jung, V, rendes nevén Tae Hyung húga. Lényeg a lényeg, hogy Min Jung családi okok miatt kénytelen a fiúkhoz költözni, pedig nagyon nincs ínyére a dolog. Aztán persze nagyon megszereti a srácokat, akik szintén pozitívan állnak a lányhoz, sőt lesz olyan, aki gyengédebb érzelmeket kezd majd felé táplálni. A kérdés, hogy Min Jung viszonozz- e? Sikerül megszabadulniuk egy ádáz sasengtől, aki beszökik a házba? És ami a legfontosabb, mikor kopogtatnak az ajtón, hogy:
- Min Jung, haza jöttünk!

Tudom, tudom, ez eddig nem túl sok, de remélem sikerült felkeltenem páratok érdeklődését. További szép napot! Pussz :*
~Lina