Imádott Laptopom!

Mind a hat fiú ( ugye Tae Hyunggal együtt vannak 7- en) a nappaliban volt. A lányok addig mutogatták a képeiket, amíg a végén megtanultam, hogy ki- kicsoda. Ha jól vettem ki a félhomályban, akkor Jungkook a tévé előtt, a földön elterülve próbálta meg levakarni magáról... ömm... Sugát, Mónika ( alias Rap Monster, na de milyen név már ez?) pedig a rappert ráncigálta le a maknaéról, mert nem látta miattuk a tévét. J- Hope a szoba túlsó felében lévő kanapén nézett egy telefonból videót Jiminnel ( fel nem fogom, hogy tudja ezt az éppen röfögve felnevető gyereket így isteníteni Sun Hi). Az egyetlen, aki észrecette az érkezésünket, Jin volt. Azonnal felpattant a lépcsőről, ahol eddig gubbasztott.
- Adjad csak- vette ki Te Hyung kezéből a bőröndöket- Szia- mosolygott rám, majd kezében a két poggyásszal felrohant az emeletre.
- Vele érdemes fogadni, mindig veszít- súgta nevetve a fülembe a bátyám- Megjöttünk!- kiáltotta ( persze, miután elhajolt az említett testrészemtől). Mindenki abba hagyta azt, amit csinált és ránk nézett.
- Ő itt a kishúgom, Min Jung!- karolt át Tae Hyung. Istenem, milyen rég mondta már ki...- Szerintem nem kell bemutatnom a srácokat- fordult felém- Biztos mindenkit ismersz..
- Igen- mondtam- De nem önakaratból- kibújtam a cipőmből és elindultam felfedezni a házat. Kell találnom valami nyugis helyet, ahol meg tudom írni a házikat, és lehetőségem van készülni a jövő heti szintfelmérő vizsgáimra.
- Mi? Nem szereted a BTS- t?- pattant fel Jungkook, mire megfordultam és műmosolyt erőltetve az arcomra meg is válaszoltam a kérdést.
- Nem- feleltem határozottan. Mindenki döbbenten nézett rám, Tae Hyung pedig teljesen megmerevedve állt- Ne haragudjatok, de most még nagyon sok a tanulnivalóm.... Megkeresem a szobám, jó éjt!- intettem, majd feltrappoltam a csigalépcsőn.
Két választási lehetőségem volt, miután felértem. Vagy jobbra megyek, egy sötét folyosón, aminek a végén egy ajtó volt ( gondolom, egy teraszra, vagy talán kültéri a medence, amit Tae még az előbb említett, nem tudom...), de én inkább balra fordultam, ahol egy szobából kiszűrődött némi fény a félig becsukott ajtón keresztül.
- Hahó- dugtam be a fejem a helységbe- Te jó ég..- motyogtam az ámuldozástól.
Egy hatalmas szobában találtam magam. A falak sárga színűek voltak, itt- ott egy- egy képpel, amin ÉN ÉS TAE HYUNG voltunk. Két hatalmas, fehér pihe- puha szőnyeg fedte a parkettát, aminek a ( szintén fehér)színe egyezett a szoba túlsó felében álló méretes ággyal és íróasztallal. Tőlem jobbra három hófehér ruhásszekrény állt. a középső konkrétan egy tükör volt.
- Oh, tetszik?- zökkentett ki a bambulásomból Jin, aki épp a bőröndjeimmel küzdött. Épp a nagyobbik poggyászomat akarta szét nyitni, ám az nem szerette volna, hogy Seokjin ( azt hiszem, ez a rendes keresztneve) benne turkáljon.
- Számzár...- nevettem fel, majd kivettem a kezéből a bőröndöt és lettem a földre- Ha most megbocsátasz... Van még egy csomó házim...- böktem fejemmel az ajtó felé. Jin azonnal felpattant vette a lapot, féloldalasan elmosolyodott, majd távozott a szobámból.
- Jó éjt- szólt hátra, mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót.
Nagyot sóhajtottam, aztán kipakoltam mindent az iskolatáskámból. Bahh... Matek, biológia, kínai ( mint idegennyelv) és ne is beszéljünk a fizikáról... Ugyan "csak" ebből a négy tantárgyból van holnapra tanulnivalóm, még is úgy érzem, jó sokáig a tankönyvek felett fogok ülni...
Feltettem a telefonomat az íróasztal melletti töltőre, és miközben leültem, megnéztem a pontos időt.
- Ah, fantasztikus...- motyogtam, mikor szembesültem azzal, hogy negyed 12 van.
Megérzésem nem csalt, fél kettőkor fejeltem le az asztalt a fáradtságtól. Kómásan botorkáltam vissza az ágyba ( minden írásbelit megírtam, nem lesz gond holnap) és egészen hajnali hatig húztam is a lóbőrt. Akkor ugyan is megszólalt az ébresztőm.
- Hogy esne rád egy zongora...- morogtam, miután kinyomtam a képernyőt. Előhalásztam a bőröndömből két törölközőt, a samponomat és elindultam megkeresni a fürdőszobát.
Kint, a folyosón nem égett semmi fény, csak a nappaliból felszűrődő napsugár világította be a teret.
- A francba...- mérgelődtem, amikor szembesültem azzal, hogy minden ajtó egyforma. Így bizony nem lesz könnyű dolgom.
Halkan lenyomtam a hozzám legközelebb lévő ajtó kilincsét és bedugtam rajta a fejem. Korom sötét volt bent, csak halk szuszogást hallottam. Óvatosan vissza csuktam és jöhetett a következő szoba. Itt szintén ugyan ez fogadott, annyi különbséggel, hogy az ablakon a roló félig fel volt húzva, így pont láthattam, hogy ki horpaszt ilyen korán az ágyban.
- Jungkook?- kérdeztem a nevetéstől fuldokolva talán kicsit hangosan, ugyan is az említett személynek úgy pattantak ki hangomra a szemei, mintha szellemeket hallott volna. A feje lefele lógott az ágyról, a takarója keresztbe volt vetve a testén, csupasz lábfeje pedig a vízszintes falon pihent.
- Mi-mi-Min Jung?- nézett rám hunyorogva- Mit csinálsz te ilyen korán?- pillantott a falon ketyegő órájára.
- Nem akartalak felkelteni, bocsi- sütöttem le a szemem, de magamban még mindig hangosan nevettem- Csak a fürdőt keresem...- magyaráztam.
- Semmi gond- nyújtóztatta ki a kezeit- Nem ajánlom a fenti fürdőt, J- Hope kicsit nagyon széthagyja mindenét...- nagyot köhintett- Viszont lent van egy másik, amit mi nem használunk... A konyhával szemben....
- Óh! Köszönöm!- biccentettem aprót köszönetképpen, és behajtottam az ajtót- Még egyszer bocsi... Tényleg...- mondtam, majd lerobogtam a márványból készült csigalépcsőn a földszintre.
A fürdőszoba falait fehér csempe fedte, és körülbelül háromszor akkora alapterületű volt, mint az otthoni.
Sebaj, gyorsan letusoltam, hajat mostam ( mert ugye nálunk csak kilenckor kezdődik az iskola /DE TÉNYLEG, KOREAI BARÁTNŐM MONDTA, HOGY NÁLUK ILYEN AZ ISKOLARENDSZER/), és amint felértem a szobámba elővettem az iskolai egyenruhát. Ebben a koranyári időszakban kötelező viselet volt a fehér rövid ujjú blúz, a sötétkék-fekete nyakkendő, és  az ugyan ilyen színű, térd fölé érő szoknya. A cipő nem volt megszabva, így mindenki abban járhatott, ami neki kényelmes volt. Jó is, hogy nem kell minden nap magassarkúban járnom ( nem úgy, mint oly sok más koreai iskolában), elvagyok én a New Balance- ommal.
Időközben megszáradt a hajam, mert kicsit kinyitottam a szobámban lévő ablakot, így beáramlott a friss, reggeli levegő. (Festetlen) fekete hajamat jobb oldalra fontam össze, felvettem a szintén sötét színű, hatalmas keretű szemüvegem, és háromnegyed nyolc után pár perccel lementem a földszintre.
Senki nem volt még a nappaliban ( gondolom alszanak a jómadarak), így hát halkan belebújtam a cipőmbe és elindultam Sun Hi- ék kávézója felé. Minden reggel itt találkozunk a lányokkal és együtt megyünk iskolába. Megbeszéljük, hogy mi az aznapi programunk, hogy telt az este, mindenki meg tudta- e csinálni a házikat... stb.
De vajon elmondhatom-e a két legjobb barátnőmnek, hogy mi történt velem az elmúlt 12 órában? Attól tartok igen, de majd csak akkor,ha eljön az ideje... Még ki kell találnom, hogyan fogom sikoltásmentesen elmondani a Iseul- nak, hogy a legeslegnagyobb "bálványa" a bátyám?
Hát... Majd kiderül...

Kedves Olvasók!

Egy fontos hírt kell veletek megosztanom! Nagyon sajnálom, és én is nagyon nehezen vettem tudomásul, hogy az elkövetkezendő, egy hónapban aligha lesznek új részek mindhárom blogon. Ennek különböző okai vannak, de nem akarok senkit feleslegesen ilyenekkel traktálni, úgyhogy maradjunk amellett, hogy iskola van a dologban. Lehet, hogy lesz időm és energiám írni, de szerintem nem valószínű. Minden esetre nagyon szépen köszönöm az eddigi nézettségeket, és kommenteket. :)
Ha bárkinek bármi kérdése, kérése lenne, nyugodtan írjon, és amint időm engedi, válaszolok is!
Addig is, hogy ne unatkozzatok, kiteszem ide az eddig olvasott 2 kedvenc fictimet.

SHINee Fanfiction
Ezt a 46+1 részes blogot három és fél óra alatt olvastam ki/el. Megmondom őszintén, nagyon- nagyon szeretem, mai napig szívesen olvasom vissza, abszolút a kedvencem. :)

BEAST Fanfiction
Ezt pedig az egyik unniem írja, és nagyon nagyon aranyos történet, személy szerint imádom, pedig nem vagyok egy nagy beauty (azt hiszem, így kell írni), még is hihetetlenül tetszik.

Szóval legyetek jók, drágáim, köszönök mindent! <3

Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!
Nem....
Drága Naplóm!
De hát nem is füzetbe írok, hanem gépen...
Akkor..
Kedves Laptopom!
Meséltem már a testvéremről, nem? Kim Tae Hyung, ismertebb nevén V ( fantáziadús név, nem?) a BTS nevű, nagyon menő és népszerű banda egyik tagja. Mióta elment ahhoz a céghez gyakornoknak, alig találkoztam vele, és most, hogy ennyire befutott lett, nem is láttuk itthon. Ugyan is én itthon élek a szüleimmel, ő pedig a bandával valami dormban. Megmondom őszintén, teljesen hidegen hagy ez az egész K-Pop, ami nagyon felkapott lett mostanában. Az összes barátnőm meg van veszve valamelyik idolért, néha úgy érzem, mintha nem is lennék közéjük való.
- Annyira cuki Jimiiin aaaaah- nyomta egyik nap a képembe a telefonját Sun Hi, amikor iskola után hazafelé battyogtunk. Ő ( Jimin) BTS tag, akárcsak drága bátyám.
- Aha...- toltam ki a szememből a készüléket- Mi olyan nagy szám benne?- kérdeztem. Sun Hi megállt.
- Park Jimin egy félisten, az benne a nagy szám!- mondta fülig érő szájjal és újból nyomkodni kezdte a mobilját.
- Akkor sem értem, hogy tudtok értük ennyire fanatikusan rajongani Iseul- al- mondtam. Sun Hi, Iseul és én vagyunk hárman barátnők. Ők ketten a nagy A.R.M.Y-k, én pedig... én csak vagyok.
- Ez a legjobb dolog a világon, nem tudod, miből maradsz ki- ölelte magához a telefonját. Nagyot sóhajtva elnevettem magam.
- Hagyjuk- legyintettem- De most megyek, itthon vagyok- álltam meg a nagy panel előtt.
- Pusziiii- adott két cuppanóst barátnőm, majd megölelt- KakaoTalkon még írok- búcsúzott el, aztán bedugta a fülébe a két fülhallgatót és nagyokat tátogva ment tovább.
Nevetve vettem elő a kulcsokat a zsebemből.
Amint beléptem az apró lakásba, lecövekeltem.
Bőröndök egymás hegyén- hátán, a szüleim pedig össze- vissza futkostak.
- Mi a fene?- kérdeztem lassan. Anya elejtette a kezében lévő cipősdobozt, amikor meghallotta a hangom.
- Máris itthon vagy?- mászott elő a poggyászok mögül, mire nagyot bólintottam- Shou!- kiabált hátra apámnak.
- Hová megyünk?- kérdeztem idegesebben, mert megláttam az én két bőröndömet is a nappaliban.
A szüleim összenéztek, aztán anya nagyot sóhajtva megszólalt.
- Te Tae Hyunghoz, mi pedig Japánba...- mondta- Azt hittük, később érkezel, és akkor...
- És akkor majd nem kell magyarázkodnotok..- vettem át a szót, majd dühösen vágtam a földhöz a táskámat- Nagyapa, ugye?- kérdeztem higgadtabban. Anya apukája egy kémiai kísérleteket végző tudós volt. Ám  egyik alkalommal valami olyan mérgező dolgot kutyult össze, hogy károsította az agyát, így most Japánban van, egy szellemileg sérült embereknek létrehozott intézetben.
- Igen...- motyogta apa, majd az órájára pillantva ijedten anyára, aztán rám nézett- Sajnálom, kicsim, de lekéssük a gépet, ha nem indulunk azonnal.. Tae Hyung majd este átjön érted és a holmijaidért- emelt meg két bőröndöt, aztán kisétált az ajtón.
Anya szomorúan rámnézett, majd adott két puszit és ő is elhagyta a lakást.
- Hé!- kiabáltam utánuk a lépcsőházba- Mennyi időre mentek?
- Nem tudjuk!- szólt vissza anya, aztán hallottam, hogy a lenti nagyajtó becsapódik.
Idegesen csaptam be magam utána az ajtót, és miután kiháborogtam magam, leültem a kanapéra. Először a telefonomon szöszmötöltem, aztán bekapcsoltam a tévét is. Tekintve, hogy az összes tancuccom már el volt pakolva, leckét írni se tudtam, és olyan kilenc óra fele kezdett szétvetni az ideg, mert a drágalátos bátyám még mindig nem jött értem.
Fél tízkor aztán valaki elfordította a kulcsot a zárban. Nagyon reménykedtem benne, hogy anyuék jönnek vissza azzal a mondattal, hogy "Semmi gond nincs nagyapával, csak tesztelünk". De tudtam, hogy nem ez a helyzet. Ha a szüleim azt mondják, hogy most bizonytalan időre eltűnnek, akkor az úgy is lesz.
- Min Jung?- dugta be az ajtón a fejét.. Tae Hyung. Azonnal felpattantam a fotelből és a nyakába ugrottam. Nagyon rég nem láttam már, iszonyatosan hiányzott.
- Jesszusoooom- tántorodott hátra bátyám, ugyanis akkora erővel vetődtem neki, hogy megingott az egyensúlya- Mekkorát nőttél- nézett rajtam végig ámuldozva, miután elengedtem.
- Ha kerestél volna, nem csodálkoznál ennyire- jegyeztem meg rosszallóan, majd felkaptam az iskolatáskámat és fejemmel a két lila bőröndre böktem- Hozhatod.
Szó nélkül kézbe vette a két poggyászt, és bezártuk a lakást, majd lementünk az utcára.
- Ez a tied?- esett le az állam, ugyanis egy méretes fekete autó állt a ház előtt.
- A cégé...- mondta Tae Hyung, majd megkopogtatta az ajtót- A csomagtartót nyissa ki- szólt be a ... sofőrnek(?).
Észre se vetten, ő már bepakolt mindent, aztán kinyitotta előttem a kocsi ajtaját és meghajolt.
- Csak a hölgy után- tett két kört a kézfejével.
- Bolond vagy- kócoltam össze a haját nevetve, aztán beültem az autóba.
Elmondani nem tudom, mennyire hiányzott a bátyám. Persze tudom, hogy nem ezért nem keresett, mert nem akart volna velem lenni, hanem mert idolnak lenni megterhelő és fárasztó. De akkor is, legalább egy telefont, ha megeresztett volna.. Talán, nem vagyok neki olyan fontos, mint ő nekem... Nem... az nem lehet, testvérek vagyunk...
- Minden rendben?- zökkentett ki a gondolkodásból Tae Hyung, bocsánat, V- Az a baj, hogy velünk kell laknod, ugye?- kérdezte.
- Hát....- húztam el a szám. Igazából semmi kedvem nem volt 7 idolhoz költözni. Tudom, hogy mennyien lennének szívesen a helyemben, de én ilyen vagyok- Szívesebben maradtam volna otthon- mondtam végül, mire beletúrt a hajába és elfordította a fejét.
- Ne haragudj...- nézett végül vissza rám. A szemében megbánást és bocsánatkérést láttam,. Azt hiszem... Nem tudom, hogy pontosan mi is volt, mert az autó hirtelen megállt.
- Megérkeztünk...- szólt hátra, mielőtt kiszállt volna- Gyere...- nyújtotta a kezét. Én is kiléptem a kocsiból. A sofőr már kivette a bőröndjeimet a járműből, így azok a bejárati ajtó előtt álltak.
- Ez.. ez egy dorm?- kérdeztem. Egy meglehetősen nagy ház előtt álltunk. Egy emelet biztos volt benne, és két terasz nyílt az utcára.
- Igen...- állt meg velem szemben Tae Hyung ( bocsánat, fanok, de a bátyám, nem tudom máshogy hívni)- Van medence is...- mondta, mire felcsillantak szemeim. Imáááádom a medencéket!
- Király- vigyorogtam fel egy fejjel magasabb testvéremre- Köszi, hogy eljöttél értem...- motyogtam, mielőtt felemeltem volna a két bőröndömet, de ő kivette azokat a kezemből.
- Tartozok neked...- mondta bűnbánóan, aztán könyökével kinyitotta az ajtót és szemeim elé tárult a BTS lakása...

Bevezetés

Először is hali! Vagy Annyeong, ha már itt tartunk :)
Tudom, hogy van már két blogom, amiket nem fejeztem be, de egyszerűen majd' szétrobbant a fejem, annyira zsongtak benne a gondolatok.
Akkor, csapjunk is a közepébe, elmondom, hogy miről is fog szólni ez a történet.
Szereplői a BTS tagok lesznek és egy lány. Ő lesz a fici főszereplője, Kim Min Jung, V, rendes nevén Tae Hyung húga. Lényeg a lényeg, hogy Min Jung családi okok miatt kénytelen a fiúkhoz költözni, pedig nagyon nincs ínyére a dolog. Aztán persze nagyon megszereti a srácokat, akik szintén pozitívan állnak a lányhoz, sőt lesz olyan, aki gyengédebb érzelmeket kezd majd felé táplálni. A kérdés, hogy Min Jung viszonozz- e? Sikerül megszabadulniuk egy ádáz sasengtől, aki beszökik a házba? És ami a legfontosabb, mikor kopogtatnak az ajtón, hogy:
- Min Jung, haza jöttünk!

Tudom, tudom, ez eddig nem túl sok, de remélem sikerült felkeltenem páratok érdeklődését. További szép napot! Pussz :*
~Lina